Puzzle
„Az alkotás a pillanat szüleménye,
s a pillanatban időtlenek vagyunk.”
Julia Cameron
Ha valamilyen rendszeres tevékenységet végzek, elkap az alkotói láz. Fehér hajót is láttál?
Kint ültem a vízparton, körülöttem nejlonflakonok bokrok alá rejtve, belőlük poshadt esővíz párolgott. Kietlenség-érzet, diszharmónia, melyen a természet egy-egy tél folyamán nem tud felülkerekedni - eltakarni, elfedezni. A nyár a nyaralóké, akik többet vesznek igénybe a természetből, mint az megilletné őket.
A folyóelágazásnál nagy a forgalom. A hídon kamionok járnak, a híd alatt hajók, motorcsónakok, olykor flottaszerűen kirándulnak kajakosok.
Vízipók mászik a víztükrön. A parti kövek közelében apró halrajok. Körülöttem homokos talajból sarjadó akáchajtások. Parti homok.
Egyszer csak odaröppent elém. Mozdulatlanságom vonzotta? A csend, mellyel eggyé lettem a parttal, a vízzel, a homokkal? A vidám-kék levegővel. Nagy kerek sárga szemével oldalról megnézett, s elkezdett szökellni. Akkor láttam, hogy sántít, egyik lábát kíméli.
Égi üzenet - partközelből. Melyet egy sárga szemű feketerigó hozott el. Élj a mának, a pillanatnak, a holnap a maga idejében úgyis feldereng.
Pitymallatkor nedvesek a füvek, alkonyatkor megpattan az ég harmatozója. A fák koronája a lábam alatt, lugasszerűen tükröződik a víz. Nincs tökély, csak részekre bomlott egész - féllábú, sánta. A teljesség odafenn. Szíved az égre nyílt.
„Minden egész” szétesett, puzzle az élet - rakosgatom. Egy szitakötő. Egy fehér hajó, dudaszó. Kamionok sora. Alattuk csöndesen húz a folyó. Benne iszapos kövek, fölötte magasan égi kupola. Ráborul a földre, mint kék harang - magába zár, s tágasságot nyit. Odafent az ég, itt lent folyami mása. Mindenben lélek lakozik - a nagy egész kirakós játék. Megsokszorozva.
Fehér hajóról utasok integetnek, velük úszik a part.
2008. július 5. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
